Rá az ágra madár szállott,
Egy kicsikét pihen ő ott.
Széll borzolja neki tollát,
Közé rakja a tél a fagyát.
Meg rázza az ékességét,
Testén eligazítja a pihét,
A szél hidegét így kizárja,
Testének hőjét felfogja.
Faágon most elbóbiskol,
Lehet, a tavaszra gondol.
Akkor begye tele volt,
Minden a melegről szólt.
Szenvedik ők napjaikat,
Tél hidegét a fagyokat.
Benne élelmet keresnek,
Eleget soha nem esznek.
Fának ágán megpihen,
Szundikál figyelmesen.
Minden közeledést érez,
Arra mozdulatával jelez.
Gondol egyet, tovarepül,
Neki teste így felhevül.
Fentről páztázza a tájat,
Megy élelem után kutat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése