Fogynak a házak, már tágul a tér,
A szárazföld lassan itt véget ér.
Szűnik a sikátor, elmarad utcája,
Előttem a part, aranyló homokja.
Már hallani a víznek csobbanását,
Szellő hozza neki a sós illatát.
Felfrissíti most a pára a légterét,
Tájába látni a hullámzó tengerét.
Látni a dokkot, kikötött hajókkal,
Víz mossa őket lágy hullámokkal.
Tenger hulláma paskolja a partját,
Így hallatja az morajlóan hangját.
Állok a homokon, én elmerengek,
Messzeségbe a végtelenbe nézek.
Hol összeolvad a tenger az éggel,
Nap festi meg lilás, vörös színnel.
Az elemek most össze ölelkeznek,
Így mennek ők neki az estének.
Hamvas a nap kormosodik színe,
Szél támad fel, hárfáján szól zene.
Táncba viszi ege, felkéri tengerét,
Szoknyája hullámát teríti az szét.
Eléri a hullám az aranyló homokot,
Moraját hallatja, szétporlad az ott.
Fodrozódik a víz dísz a tengeren,
Kápráztat engemet a mesés esten.
Frissíti a pára fel most az alkonyát,
Adja az ég viszi abba bele bíborát.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése