Magát a csend benne hallatja,
Megérintett az éjszaka hangja.
Körbe vesz most mélabúsan,
Rám telepszik búskomoran.
Hoz egy kicsi álmatlanságot,
Keveri, futtassa a gondolatot.
Emléket régi múltat pörget,
Mert ha már ott van, idézget.
Lapozgat a múló sors képeibe,
Visszavisz a régi szép időkbe.
Kérdések tömege zúdul,
Marad az megválaszolatlanul.
Mert ott van az sok, ha benne,
Ha nem így lenne, milyen lenne.
Ezt már soha meg nem tudni,
Lehet rajta morfondírozni,
Változtatni a múlton nem lehet,
Mert az élettel szépen lepörgött.
Lefolyt az idő óráján homokként,
Megtapadt maradt az emlékként.
Megérintett az éjszaka hangja,
Velem van, a szavát hallatja.
Az álmatlanság lassan tovaszáll,
Gondolat kavarog álommá váll.
Talán hozza így majd önmagát,
Nem kell megválaszolni múltját.
Esetleg olyan utakon terel,
Hol ha ott a ha, a kérdésre felel.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése