Ahogyan mi megszületünk,
Világunknak része leszünk.
Azok maradunk örökre,
Sorsunk íródik pergamenre.
Életünk, ahogy pörög lefele,
Neki papírja megtelik vele.
Ott van minden perce azon,
Váltakozva a jó, a rosszon.
Ahogy az időben megestek,
Rajta vannak a történések.
Nincsen radír, mi letörölné,
Marad ez így a végtelené.
Íródik az is ha netán vétünk,
Cipeli súlyát annak lelkünk.
Az egy életen át teher marad,
Gyötrődés, mi el nem sorvad.
Lelket nyomhat egy életen,
Ott van az igazságérzeten.
Minket szaggat, vívódunk,
Lehet súlya, akár a botlásunk.
Mert a múló életünk íródik,
Így a végtelenbe nem veszik.
Árnyként követ az mit tettünk,
Vele el kell számolni nekünk,
Majd ha jön az ítélet napja,
Az elszámoltatásnak órája.
Ítéletét, hogy meghozhassa,
Azt Istenünk miránk olvassa.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése