Mikor az ember úgy érzi, már merül,
Föléje az élet hulláma terül.
Jön, akkor megérint az a fény,
Mitől aztán éledhet újra a remény.
Halvány fénysugár, az ami éltethet,
Ami minket a hullámból kimenthet.
Mentő övként kínálja az magát,
Megérint, majd adja éltető sugarát.
Abba már aztán kapaszkodni lehet,
Az ember az áron felül kerekedhet.
Neki a fojtásából kiszabadulhat,
Akaratot formálhat így újra a tudat.
Keresi az életben a kiutat az ember,
Hol vihara az életnek vizet nem kever,
Olyan utat mely kecsegtet derűvel,
Lehessen menne rajta, ott jó kedvel.
Kerüljön el mindég a szörnyűség,
Ne gyötörjön minket sohase kétség.
Jó kedvünket el ne vegye sohase,
Mosoly üljön arcon, a lelket érintse.
Tereljen az ösvény, menni lehessen,
Azon tévelyegni sohase ne keljen.
Legyen ránk mindég úgy hatással,
Éltesse a múltat mindég jóságával.
Halvány fénysugár mindég érintsen,
Ha baj van, akkor ő velünk legyen.
Bele, ha kicsit is lehet kapaszkodni,
Az nem engedi az embert elkallódni.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése