Megy az idő szépen lassan,
Történések vannak abban.
Világában ami megesik,
Ott az, benne halmozódik.
Szépen van az összerakva,
Napjaiba besorolva.
Abban raktározva tettek,
Úgy, ahogyan megeshettek.
Rettenetesen átélt sorsok,
Benne abba gonoszságok.
Szánalmas oly dicstelen,
Emberek ellen embertelen.
Játszadoztak az életekkel,
Elborzasztó ötletekkel.
A barbárságukat éltették,
Csupán a koncot féltették.
Ők elrettentésként tették,
Hatalmukat így éltették.
Sok, sok értelmetlen tett,
Mindez mégis megeshetett.
Lassan megy az idő halad,
Éveket visz, rá vér tapad.
Viszi tüskézett napjait,
Lelken hagyott borzalmait.
Ha a napok úgy múlnának,
Csupa jók halmozódnának.
Mert úgy is telhetnének,
Ők emberséget éltetnének.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése