Vers.

Az elmúlás.
Dél elmúlt harangoznak,
Talán csak nem halottnak.
Vajon hányat csendítenek,
Kinek férfinak, vagy nőnek.

Idősnek, netán fiatalnak,
Kivel volt dolga a halálnak.
Egyel kevesebben lettünk,
Sajnos megint temethetünk.

Hallgatom szavát a papnak,
A kántorral búcsúztatnak.
Most magamba mélyedek,
Imát mondok az égieknek.

Egyszer ide jutok én is,
A sors ezt méri énrám is.
Születtem hát ez a sorsom.
Menni kel nekem is tudom.

Hogyha Urunk magához kéret,
Számomra itt, véget ér az élet.
Ha harsonázik Angyalom,
Urunk elé állok, ítéletét várom.
Szerző:FM.