Vers.

A vihar.
Az ég alján sötét felhők ülnek,
Szüntelenül morognak, dörögnek.
Lövellnek nyilakat tüzeset,
Remeg az éter, ahogy elérik a földet.

Ide ért a szél, mindent dönt borít,
Örülten, fúj szinte visít.
Az esőtől duzzadó felhőket feltolja,
Belőle a tájat villámokkal szórja.

Szakad az eső a földet áztatva,
Hullik alá buborékokat csinálva.
Kis patakokba folyik a víz,
Takarít apró kis gallyakat visz.

A vihar úgy ment gyorsan, ahogy jött,
A nap előjött áttörte a felhőt.
Fényével világítja az eső cseppeket,
Szivárványból az égen gyönyörű híd lett.
Szerző:FM.