Az utolsó szó még egy bűvös pillantás,
Csak egy érintés egy kézfogás.
Az ölelés majd az, az utolsó tánc,
Kell még nekem ez a kis románc.
Még egy kicsit veled most itt legyek,
Hulló levélként szél szárnyán mehessek.
Aztán már megyek, ha menni kell,
Egy élet felhalmozott emlékeivel.
Majd élettelenül sápadtan utazok,
Fénylő úton vezetnek angyalok.
Élettől kapott emléket viszek,
Minden szépet tarsolyomba teszek.
Előszedem őket akkor, ha tehetem,
Ha netán ott is mozoghat képzeletem.
Veled képzeletben, az örök időben talán,
Újra ott leszek az életnek színpadán.
Egy utolsó szó egy fájó pillantás,
Ez lesz majd talán a búcsúzás.
Szél visz magával, ott utaztat a fény,
Élettelen szívembe fagy le a remény.
Az, ami engem mindég is éltetett,
Küzdésre késztette az elmúló életet.
Annak színpadán díszletként hatott,
Éltette a tüzet, az a mindég lángolót.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése