Neki napjai oly messze szálltak,
Édes íze olvad, de marad a nyárnak.
Az felszívódott kámforként illant,
Mit hozót már emlékeket villant.
Marad az íze velem vagy te édes,
Múló nyarunk mind emlékezetes.
Tartogat az szépet, olyat, ami éltet,
Halmozott leélt életünkről képet.
Bele tette fényét varázsát rárakta,
Azokat ő aztán ajándéknak adta.
Részei életnek meghatóak szépek,
Köszönöm neked az imádott nőnek.
Elillanó nyarak várlak én titeket,
Éltessétek mit a tavaszunk elkezdett.
Mindenre rakjatok édes ízetekből,
Varázsoljatok rá kicsikét fűszerből.
Édes íze olvad, de marad a nyárnak,
Akaratot táplál utat ad a csóknak.
Vágyat gerjeszt, összeköt lelkeket,
Árnyalja a rosszat így adja a szépet.
Legyetek velünk gyertek ti nyarak,
Éneküket adják bennetek madarak.
Nyíljanak rózsák, alkossatok szépet,
Olyat, mit képekbe rakhat a képzelet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése