Asztalnál ülök, támasztom a fejem,
Könyökölök, alá rakom kezem.
Merengek, valahol távolba vagyok,
A fölöttem eljáró időben utazok.
Az időben most kicsit vissza lépek,
Benne oly tisztán jönnek át a képek.
Hozzák gyerekorom fiatalságomat,
A falut, az utcát, hol laktam a házat.
Kapu előtt látom anyám vár minket,
Nyitja a kaput a kocsi gördülhet.
A kerék nyikorog, az a jelét adja,
Apám mellet ülök, a lovakat hajtja.
Kifogja a lovakat, én játszani megyek,
Várnak a barátok az utcán gyerekek.
Hála a jó Istennek volt belőlünk,
Pillanatok alatt, hogy össze verődtünk.
Mienk volt az utca ott vele az árok,
Voltak véget érni alig akaró játékok.
Várták a farkasok hívtuk ludainkat,
Héja támadta meg a csirke fiókákat.
De szépek is így ezek emléknek,
Elmúltak fölöttünk elszálltak az évek.
Drága szüleink már szinte odavannak,
Már közülünk is, de sokan hiányoznak.
Elmerengek kicsit, pörögnek a képek,
De jó is volt ottan akkor tiveletek.
Jó érzés tölt engem, ha titeket látlak,
Kik távoztak ők a szívemben vannak.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése