A tél már nem uralja táját,
Viszi a tavasz staféta botját.
Amit eddig a tél csinált,
Az a múlt martalékává vált.
A tél adta kép lassan széled,
Már kel fel, a kikelet éled.
Átformázza már az táját,
Fedi a télnek egyhangúságát.
Azt feldobatja egy kicsikét,
Kápráztatja az ember szemét.
Mert ki azt úgy alakítja,
Mi szép azt mind bele rakja.
Vele átformázza a világát,
Díszíti a fát, díszíti bokrát.
A fű között virág nyílik,
Már a zöld között tarkállik.
Formáz a tavasz, mert díszít,
Nyíllatja sorba virágait.
A tél egyhangúsága a múlté,
Tesz a kikelet egy új életé.
Minden tavasz egy új élet,
Az életünkben színes díszlet.
Meghatározója a sorsnak,
Az Istenadta gazdagságnak.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése