Vers. A gépmadár. Vers a kedveshez.

                                            A gépmadár.
                                            A gépmadár már neki lendült,
                                            A kifutópályán végig gurult.
                                            Súlyát rá a szárnyaira tette,
                                            Egének az bele türkizébe vitte.

                                            Már a gép a távolságba merült,
                                            Hajtóműjének zaja is némult.
                                            A messzeségbe a nap festette,
                                            Még fényével kicsit kiemelte.

                                            Édes miközénk távolság került,
                                            A bánat a szívembe bele ült.
                                            Parfümödet a ruhám átvette,
                                            Illata átjön az lelkem érintette.

                                            Szemeimbe a könny összegyűlt,
                                            Arcomon az végig is gördült.
                                            Az a szám szélét, ahogy elérte,
                                            Sósas, kesernyés ízét oda tette.

                                            A könnybe most bánata beült,
                                            Ami bennem feszültségé vegyült.
                                            A magányt az, hogy serkentette,
                                            Együttlétnek emlékét temette.

                                            Életem most csendjébe borult,
                                            Bele abba komorság szorult.
                                            Nekem a szívemet szedegette,
                                            Oda egy életre neved belevéste.
                                            Szerző: FM.