Ha úgy érzem, sehol sincs helyem,
Bosszant a közelséged is édesem.
Már engemet semmi sem éltet,
Szeretned kell, érintsél engemet.
Mikor a közöny környékezi énem,
Hiába keresem, helyem nem lelem.
Érzésem az, hogy minden veszett,
Ekkor vágyom a nyújtott kezedet.
Ami megérinti, formázza az életem,
Feloldja bennem a feszültségem.
Az a komorságból engem kivezet,
Feledteti az ingerlő fájó ürességet.
Nélküled én bele vesznék kedvesem,
Mert te vagy nekem így átélem.
Nyújtod a kezed, adod a szeretetet,
Mindég érinted te nekem a lelkemet.
Élni így van miért, itt vagy te nekem,
A vigaszt nálad mindég kereshetem.
Az medrébe tereli vissza az életet,
Énnálam kiábrándultságot feledtet.
Aztán megint kezedben van a kezem,
Bánatomat a gyötrőt kitöröltem.
Mi együtt vagyunk, te szépíted a létet,
Vigyázza Istenünk a kötődéseinket.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése