A természet hallatja.
A természet hallatja a szavát,
Susogva kínálja az erdő magát.
Hív az erdő szava hallatszik,
Hozzánk szólnak a fáknak lombjaik.
Beszélnek, ők susognak, hívnak,
Előttünk meg ösvényeket nyitnak.
Így az ember azokon haladhat,
Égig érő fáknak a lombjai alatt.
Mely kísérteties mégis nyugtató,
Neki a csendje az, ami ránk ható.
Adja a csendjét, azt mégse üresen,
Nem marad az sohase nesztelen.
Bele éneklik a madarak dalukat,
Talpunk alatt reccsentünk ágakat.
Részévé válik mégis a csendnek,
Magukkal ők nyugodtságot visznek.
Miránk így hatnak, nyugtatnak,
Érintenek minket, levelek susognak.
Árnyékolnak, napsugarat fednek,
Sűrű ágaik közé be homályt visznek.
Mert a természet hallatja a szavát,
Az mielőttünk megnyitja az útját.
Elénk hozza táját, azt megmutatja,
Ami szép benne szemünk elé tárja.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése