Ébredtem én reggel, fel ünnepre keltem,
Erre mindég a szívemből készültem.
Szedem neki a harmatos virágokat,
Vele köszöntöm most az édes jó anyámat.
Miután a virágokat a száráról leszedtem,
Azokat szépen bele bokrétába tettem.
Összerakosgattam az illatos csokromat,
Köszönthetem vele így már anyukámat.
Azt, amit tőle kaptam ő adhatott nékem,
Életébe, amit megtehetett értem.
A szeretetet, amit csak egy anya adhat,
Adta ő azt szívéből, amivel elhalmozhat.
Köszönni nem tudom, amit megtett értem,
Nekem ő régen már csak az emlékem.
Indulok máris hozzá, fogom a csokromat,
Megyek járom most is a szokott utamat.
Azt, amit én már annyiszor megtettem,
Hozzája mindég a szeretet vitt engem.
Fáj nekem, mostan az ünnepen nyugtat,
Viszem neki sírjára a virág csokromat.
Tudom töredék ez, azért mit ő tett értem,
Gondolkodok sokszor vajon érdemeltem.
Az anya mind ilyen, örül hogyha adhat,
Köszöntöm én, sírjára teszem bokrétámat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése