Duruzsol a traktor, az ekét vontatja,
Föld fényesti ki amíg átfordítja.
Lefedi vele azt, teszi a barázdába,
Teteje a földnek kerül bele az aljába.
Forgassa, az eke a földet morzsálja,
Ellepi azt közbe madaraknak raja.
Sirályok kutatják élelmüket abba,
Átmegy vijjogásuk a motor hangjába.
Szürkül a földnek a madártól a hantja,
Van amelyik, a szárnyait kibontja.
Keresgél röpülve, szemez a magasba,
Lecsapjon onnan a föld morzsájába.
Keresi mindég, újabb prédáját kutatja,
Aztán a térbe bele vijjoghatja.
Begyet tölthet most a friss szántásba,
Mert beszabadult az éléskamrájába.
Traktor dolgozik, a földet átformálja,
Új vetésnek készül már az ágyikója.
Fogasolás után ott mag jöhet csírába,
Nőhet, szárat bonthat éltető tavaszba.
Csendes langyos eső felhőből locsolja,
Rája a cseppjeit permetezve szórja.
Nem maradhat az soha szomjúságba,
Termés burjánozhat így az égi áldásba.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése