Jött rám köszönt a reggelem,
Az a Tisza parton ért engem.
Nap ontja széjjel sugarát,
Most kiemeli a mesés táját.
Borzolgatja a szél fel a vizet,
Felfodrozza a szőkeséget.
Az folyik le szép csendesen,
A harmat cseppes reggelen.
Légben szitakötők keringnek,
Néha, néha megpihennek.
Fel nádnak a levelét díszítik,
Az ottlétükkel azt kiemelik.
Rajta ők ékszerként hatnak,
Szikráznak, fények játszanak.
Mert szárnyaikat fények fedik,
Azt bele a ragyogásba viszik.
Én mélázok a természetben,
Béka ül fent a sás levélen.
Sütteti reggelében a hátát,
Úgy, hogy fújja trombitáját.
Elnézem a víznek folyását,
Hallgatom én a csobbanását.
Azt szél tupírozza fel szépen,
Rajta hulláma, a szőkeségen.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése