Az elmúlás benne van minden pillanatban,
Fekete árnyként a halál suhan abban.
Megérinthet bárkit, magával ragadhat,
Ebben a világban minden, minden múlhat.
Múlik az életünk, az lepereg szép lassan,
Éledhetünk mindég benne egy új napban.
Nem tudhatjuk, hogy végződhet az be,
Oda érhetünk e mi majd bele az estébe.
Lefedi minekünk a rejtély, az életünket,
Fájdíthatja, lefagyaszthatja, a szíveinket.
Sorsunk életünket akár pokollá teheti,
Jöhetnek napok, azt már szeretet élteti.
Nincs bennük fájdalom élhetőbbek azok,
Mennyivel másabbak ezek a nappalok.
Lelkünkbe azok bele vigaszt hoznak,
Életünkön nekünk semmit nem rontanak.
Szebbé teszik azt, mert bízva bízhatunk,
Ha botlunk is van kibe, kapaszkodjunk.
Esetleg érintenek így a segítő kezek,
Életünkben ők mindég visszaemelhetnek.
Ó te áradó szeretet emelj fel bennünket,
Az a pusztulás ne nyomja lelkünket.
Így halaszthassuk jöttét, neki a halálnak,
Esélyét csökkentjük vele az elmúlásnak.
Mert mindennap számít, amit itt lehetünk,
Hiszen küldetésünk van itten minekünk.
Éltessük, ne pusztuljon, ami itt szép lehet,
Emelje fel, mi létével építsük a nemzetet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése