Angyalok rázzák a dunnát,
Hullatják a télnek havát.
Az a tájra rárakodik,
Este fele behavazik.
Mert az alkonnyal érkezett,
Az este tőle már fehér lett.
Csillogva hullik a fénybe,
Rakja ezüstjét a térbe.
Mindent szépen betakargat,
Itt, ott néhol varázsolgat.
Csillog ágain a fáknak,
Tekintélyt ad így a tájnak.
Mutatja a tél az arcát,
Bele viszi a játékát.
Minket is bele von abba,
Elszórakozunk a hóba.
Szánkózunk, szánkót húzunk,
Vagy sí pályán ereszkedünk.
Tél adta lehetőségek,
Mik hó nélkül nem lennének.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése