Szél szárnyán utazok,
Engemet az repit.
Hisz porszem vagyok,
A nagyvilágba itt.
Nyugtom soha nincsen,
Mennem kell nekem.
Hagyom, hogy vigyen,
Repüljön én velem.
Oda hozzád vigyen,
Tegyen le tenálad.
Lelkem ott megpihen,
Lényed nyugalmat ad.
Kicsikét lenyugszok,
Két karod között.
Majd pihenten indulok,
Szél hátán felhők fölött.
Visz engem kell mennem,
Hisz porszem vagyok.
Jövök majd szerelmem,
Mert, hogy nálad landolok.
Szerző: FM.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése