Napján gyertya szentelőnek,
Alvó medvék ébredeznek.
Barlangjukból elindulnak,
Nem süt a nap hát maradnak.
Ha zord időre ébrednek,
Aludni vissza nem mennek.
Véget vetnek az alvásnak,
Maradnak tavaszt várnak.
Árnyékukat meg nem látták,
Így hát a tavaszt kint várják.
Aludni már nem akarnak,
Adnak a korgó gyomornak.
Varázsát a tavasznak vágyják,
Rügyezzenek ki a málnák.
Vágyják a méhek zsongását,
Mézel, rakott fák odúját.
Jó érzést adnak nekünk,
Mert közeledik a tavaszunk.
Telet már ők se akarnak,
Tavasz felé kacsintgatnak.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése