Isten áldása legyen rajtunk, rajtatok,
Külhonban élő magyarok.
Ti ott nem vagytok véletlen,
Ősök akartak változtatni az életen.
Menni kellet nekik űzöttek lettek,
Mert akartak éltettek.
Kimertek állni akaratukért,
Az életért a szabadságért.
Leverte őket, ünnepelt a hatalom,
Pedig ott volt a vérszag a rom.
Oltott ki életeket, újabbat,
Diadalittasan csinált mártírokat.
Vagy a bal sors mért ránk csapást,
Csinált ország faragást.
Így szétszóródott a magyar,
Vele fogyott a magyar ugar.
Születtek döntések rosszak,
Mik minket szét szagattak.
Isten áldása legyen rajtunk,
Akár hol élünk össze tartsunk.
Tiszteljük egymásba a magyart,
Így áttudjuk vészelni a vihart.
Mit a balsors mért miránk,
Tehet róla, hogy ilyen a mánk.
Maradjunk magyarnak mink,
Akár merre visz utunk.
Őseink ezt akarnák, magukat adták,
Értünk éltek, kik életüket áldozták.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése