Keresztezte egymást az utunk,
Sorsunk játéka, hogy találkoztunk.
Megpihentünk mi ott egy kicsikét,
Hallgattuk a szellő susogó zenéjét.
Fák között az a húrját pengette,
Megérintett neki ottan bűvölete.
Akartuk hallani a szél muzsikáját,
Faleveleknek átjövő halk dalát.
Elszakadni onnan mi nem tudtunk,
Elindultunk, de vissza jártunk.
Meséinkkel egymást éltettük,
De azt a végén már misem hittük.
Zivatar vetet véget az egésznek,
A húrok a fák közt nem pengenek.
Elszaggatta őket a vihar,
Susogó levelekből lehetett avar.
Mentünk tovább utunkon aztán,
Emlék maradt az egész csupán.
Így jár az ember, ha a mesében él,
Elfújhassa azt így, az egészet a szél.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése