Ott lenni a nyári napba,
Valahol kint a pusztába.
Csak lazán tájat nézni,
Benne a szépet keresni.
Mert az annyit tartogat,
Magából mindent mutat.
Szeretem mikor csendes,
Amikor kicsit se szeles.
Nem fúj, a szél fellegeket,
Nap ragyogja be az eget.
Szétszóródik fénye neki,
Délibábot alakít ki.
Tájból képet rak az égbe,
Felviszi azt oda képbe.
A légbe fent lebegteti,
Az eget vele így díszíti.
Alakítanak a napsugarak,
Tükröznek, játszanak.
Tájrészt kiemelnek,
Amit az égen felejtenek.
Van mit látni a pusztából,
Délibábból, vadvirágból.
Csodáit a természetnek,
Melyek itt a nyárba élnek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése