Vihar jön, közeledik,
A táj besötétedik.
Sötét felhők jönnek,
Villámot eregetnek.
Adják ők haragjukat,
Szórják szikrájukat.
Az csattogtatja az eget,
Remegteti a földet.
Most a tájat szél uralja,
Hangját bele adja.
Fák őt úgy fogadják,
Magukat meghajtják.
Az elemek tombolnak,
Erőt fitogtatnak.
Van csattogás, dörgés,
Velünk van a rettegés.
Nem magunkat féltjük,
Ott van az értékünk.
Kint a szabad ég alatt,
Amit vihar pusztíthat.
Nézzük a felhőket,
Hátha nem hoznak jeget.
Fohászkodunk égieknek,
Minket most segítsenek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése