Az égen van a napocska,
Árassza szét a melegét.
Megy már el az éjszaka,
Még köszönti a reggelét.
Széthinti benne harmatát,
Növényekre azt rárakja.
Frissíti vele világát,
Növényei szomját oltja.
Megitassa még növényeit,
Bimbóikat hagy hozhassák.
Bonthassa az szirmait,
Virágaikat mutathassák.
Mit, a tájra raknak dísznek,
Úgy, mint annak ékszerét.
Abba így új színt visznek,
Emelik annak szépségét.
Ég adja ruhájának kékjét,
Most a táj nagyon szép lett.
A nap csodálja neki díszét,
Öltöztettet a természet.
Szépítette most a táját,
Így fogadhatja a nap fényét.
Mutathassa gazdagságát,
Értékének sok, sok színét.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése