Gondolatok, hogy kószáltok,
Maradni nem tudtok.
Jó, azért ha csellengetek,
Az unalmat így elűzitek.
Mert hoztok ti mindég újat,
Olyat ami vigaszt adhat.
Csellengetek, kóborogtok,
Sose üres a tarsolyotok.
Jöttök aztán elő álltok,
A tarsolyt elém rakjátok.
Én kiborítgatom őket,
Külön rakom a szépeket.
Főleg mit ő róla hoztok,
Azzal aztán feldobhattok.
Élesztitek a vágyamat,
Szárnyal, hozza csillagomat.
Unatkozni így nem lehet,
Ha már jöhet a szeretet.
Ha az embert körbe veszi,
Az életét az széppé teszi.
Szálljatok ti gondolatok,
Legyen tele a tarsolyotok.
Jöhettek mindég az újjal,
Amivel hangoltok olyannal.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése