Mennydörgésbe torkol,
Az ég lángot csihol.
Szórja a szikráját,
Szél játssza játékát.
Az tolja a tájra a felhőt,
Napra rá a sötétítőt.
Feltolja az ég viharát,
Ő pattogtatja lángját.
Felhő hullatja cseppjét,
Szórja vele a vidékét.
Adja az ég hangját,
Jó hallatszó morajlását.
Szél hajlítgassa a fákat,
Hallani a sírásukat.
Életükért kapaszkodnak,
Ellenállnak a viharnak.
Tombolnak az elemek,
Ha viharként érkeznek.
Előttük nincs irgalom,
Maradhat utánuk rom.
Félelmet gerjesztenek,
Minket ők rettentenek.
Félve nézzük a vonulást,
Ég dörgését a csattogást.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése