Mi biztos már semmi sincsen,
Papírhoz kötött itt minden.
Megélhetés a születés,
Lehet mind emberi döntés.
Törvénybe lehet mind foglalni,
Ezt lehet újra szabályozni.
Befolyásolni így itt az életet,
De birtokolni nem a végzetet.
Egy biztos csak az elmúlás,
Arra nincsen szabályozás.
Rozsda foga rág az időnek,
Lehet meghatározója végnek.
Rátelepszik az mindenre,
Úgy a tárgyra, mint a létre.
Azt, hogy ott van, érezteti,
Mi létezik, azt mind emészti.
Így a szálló idő a végzetünk,
Poklunk vagy mennyországunk.
Kísért minket az elmúlással,
Cimborál, lepaktál a halállal.
Végzete így mindnyájunknak,
Mert mestere a pusztításnak.
Nem hozhatnak őrá törvényt,
Hol lenni akar, ott van önkényt.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése