Időzni most, ott szeretnék,
Ó ha most én ott lehetnék.
Hegynek hűsítő lankáján,
Neki a kanyargós útján.
Hol a fák az égig érnek,
Lombjaik levegőt szűrnek.
Felhőként árnyékolnak,
Erejét veszik a napnak.
Ott mért is ne lehetnék,
Melegtől mért szenvednék.
Susognának a fenyvesek,
Nap fényétől védenének.
Áradna szét a gyanta illat,
Amit a szellő mozgat.
Emlékeztetne ünnepre,
Karácsonyra vele télre.
Gondolatot frissítene,
Vele tél hidege lenne.
Maradjon még csak a tél,
Fák árnyéka te hűtsél.
Ó forróság ábrándozás,
Hűvösért való rajongás.
Most fenyőfák közt lenni,
Ott simogató szellőt várni.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése