Az óra ketyegését, hallgatom,
Velem a csend a nyugalom.
Én most abba benne utazok,
Szilajok most a gondolatok.
Száguldva visznek engemet,
Átélem az eseményeket.
Filmként pörög le az életem,
Azt vetítő vászonra képzelem.
Halmozza a jókat, a rosszat,
Eddig, amin eljöttem az utat.
Vissza úgy adja történtet,
Ahogy az tényleg megesett.
Ott vannak a rögök a tövisek,
Cserjék, fák, virágos ösvények.
Az akadályokkal a buktatók,
Az éltető fények a ragyogók.
Velem vagy te is kedvesem,
Mert hozott a sors énnekem.
Mondok ezért hálás köszönetet,
Mert egyengetted az életemet.
Nyújtod a bajban a kezedet,
Vigasz vagy életem élteted.
Mellettem érzem a léptedet,
Vágyom én a te közelségedet.
Ketyeg élem én az idő múlását,
Pörgetem életem film kópiáját.
Úgy ahogy tényleg megesett,
Hozza vágatlanul a képzelet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése