Csillogó ékszereit.
Csillogó ékszereit mind magára tette,
Éjsötét ruháját vette fel az este.
Feltette hozzá karimás fekete kalapját,
Arcára borította rá annak a fátylát.
Titokzatosságát neki soha fel ne tárják,
Csodálkozó szemek arcát ne láthassák.
Ahogy megérkezett ezüst hintójával,
Egyből álmot hintett varázs pálcájával.
Csendesedik, minden ásítgat szép tája,
Ragad le benne az ember szem pillája.
Elaléltat, álómba ringat, minket estünk,
Angyalok őrködnek ottan körülöttünk.
Vigyáznak ránk, szép legyen az álmunk,
Fogják kezünket, ha ingoványba járunk.
Visz az álom szebbnél szebb helyre,
Teszi fekhelyünket varázs szőnyegére.
Ott vagyunk mink egy mesés világba,
Bele botolhatunk egyik a másikba.
Mert a hajnal vet véget majd ennek,
Tudat alul majd vissza képbe jönnek.
Szívek lángolnak fel, egymásra találnak,
Aztán ott vannak már ó a gyötrő vágyak.
Uralkodnak rajtunk, hajtják az akaratot,
Párnak vigyázhatják álmát az angyalok.
Együtt álmodjuk már meg az álmainkat,
Egymás kezét fogva járjuk az utunkat.
Várjuk az estének csodálatos varázsát,
Boríthatja miránk is titokzatos fátylát.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése