2013. szeptember 2., hétfő

Vers, kedvesemnek. Jössz szárnyakon.


                                                               Jössz, szárnyakon.
                                                               Jössz, szárnyakon röppensz,
                                                               Mert érkezel, érintesz.
                                                               Az éjjel elhoz tégedet,
                                                               Fénybe repülsz tündököltet.

                                                               Tündéri vagy drága lény,
                                                               Jössz, mint egy tünemény.
                                                               Itt vagy te az álmaimban,
                                                               Benne minden éjszakában.

                                                               Árnyékként érkezel fénnyel,
                                                               Hoz nékem téged az éjjel.
                                                               Hívsz, majd magaddal viszel,
                                                               Veled vagyok oly közel.

                                                               Visz minket a képzeletem,
                                                               Mégse érhet el a kezem.
                                                               Nyúlnák feléd, el nem érlek.,
                                                               Árny vagy te egy drága lélek.

                                                               Elérhetetlen vagy te nekem,
                                                               Mégse fájdítód a szívem.
                                                               Vágyom minden éjszakát,
                                                               Benne egy hölgy hívó szavát.

                                                              Várom azt, hogy veled legyek,
                                                              Hátha egyszer érinthetlek.
                                                              Mert ha valóra válik az állom,
                                                              Ölelhet aztán tégedet karom.

                                                              Először még csak álmodunk,
                                                              Átélhessük, ki kell várnunk.
                                                              Várjuk az érkezést az érintést,
                                                              Egy szép életet a beteljesülést.
                                                              Szerző: FM.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése