Már eleged van, töltsd úgy a napod,
Menjél a vízhez, vidd a pecabotod.
Oda hol csend viszi a fáradságodat,
Kapás feledteti a rohanó napokat.
Mert ha az áhított haladat kifogod,
Napodba ott lesz a boldogságod.
Varázsoltatod azt saját magadnak,
Mert ott van veled tündére a tónak.
Körötted van, az téged elkápráztat,
Mire felocsúdnál, hoz mindég újat.
Nád susog, vagy szél borzol vizet,
Zajtalanul, ő vigyázza a csendet.
Csend honol, körbe veszi a tavat,
Ha kapás van, horgász fáraszt halat.
Szitakötő röppen, rárepül a nádra,
Figyelve, lesve ott vár prédájára.
Adja magát, hogy él a természet,
Ott hol hal csapja széjjel a vizet.
Hangosan csobban az árulkodóan,
Mutatja a víz balin rabolt ottan.
Pihentető, de rejtelmes természet,
Attól szép, hogy valami történhet.
Benne van az örökös körforgás,
Harc az életért netán az elmúlás.
Él az örök ösztön, mert hát kísért,
Horgászni egy gyönyörű halért.
Adja a természet, ha a hal is harap.
Ettől lesz aztán igazán szép a nap.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése