Hallom még hallom a szavukat,
Kik elmentek mondataikat.
Itt van az benne az időben,
Hangjuk megragadt a csendben.
Hallom a csendbe, a hangjukat,
Fülembe itt van a sugallat.
Mert a szavak nem halnak,
Arra vasfogai időnek nem hatnak.
Nem maradnak a múltnak részei,
A halhatatlanságnak ők a tükrei.
Mert azok örök életet tükröznek,
Bölcsői lesznek az emlékeinknek.
Táplálják a képzeletet, emléket,
A soha nem múló közelséget.
Nem tépheti a halál azt soha szét,
Mire a szó rátette kötelékét.
Ha el is mentek tovább élnek,
Letudták útjukat ők hazaértek.
Angyalok serege veszi őket körbe,
Így itt lehetnek benne a szívünkbe.
Itt lehetnek örökké mivelünk,
Körbe veszi őket a szeretetünk.
Idézgetünk fel szavaikból nekik,
Mindég élnek így velünk emlékeik.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése