Kik a Titanicot megalkották,
Szerencse Istenét kihagyták.
Nem volt ott az avatáson,
Az a hajóra áldást mondjon.
Őt kit a szerencse elkerült,
A szomorúságba merült.
Alkotói azt hitték tökéletes,
Milyen hatalmas volt, fényes.
Kik alkották hitték törhetetlen,
Fen akadt ő a jéghegyen.
Bele süllyedt a szomorúságba,
Fedelén emberekkel az óceánba.
Tragédiába a tenger fenekére,
Bele az örök vesztő helyre.
Azóta körbe veszik a legendák,
Pedig neki sorsát emberre bízták.
Azt a hajón emberek bánták,
Vagy nekik ezt a sorsot szánták.
Rosszkor voltak rossz helyen?
Egy csillogós vesztő helyen.
Nem lehet tenni ez ellen,
Az emberi sors elkerülhetetlen.
A fényt biztonságosnak érezték,
Nekik sírhelyük lett, a tenger fenék.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése