Vers, kedvesemnek. Egy ölelés csak.

                                           Egy ölelés csak.
                                           Egy ölelés csak, az a forró csók,
                                           Ez minden, amire vágyok.
                                           Aztán mit bánom én jöhet,
                                           Pokolnak tüze kárhozatba vihet.

                                           De előtte még vágyom csókodat,
                                           Veled a kábító pillanatokat.
                                           Fent ez égbe a fénybe szárnyalni,
                                           Csókok tüzébe kicsit meghalni.

                                           Karjaid közt elpilledni kicsikét,
                                           Szeretetet adni, éltetni egy angyalét.
                                           Ennyi volna csak, amire vágyok,
                                           Ó azok a forró mámorító csókok.

                                           Ha bűnhődni kell is a tetteimért,
                                           Várom, ott állok a kapott ítéletért.
                                           Vállalom, izét vihessem a csóknak,
                                           Égető poklába a kárhozottaknak.

                                           Izét azoknak én soha nem feledem,
                                           Csak égesse nekem tüze a szívem.
                                           Mert ha ez nem így lenne,
                                           Életem a földön már itt pokol lenne.

                                           Egy angyaltól kapni a csókokat,
                                           Együtt szárnyaltatni vele a vágyakat.
                                           Az öleléssel kell az a forró csók,
                                           Ennyi csak, még élek erre vágyok.
                                           Szerző: FM.