Most fent vagyok a szirten,
A felhőkön átjöttem.
Úton, a szerpentinen,
Esett, ég zengett mellettem.
Napfény vesz itt körbe,
Alattam lent az eső hullik.
Úszik a szirt fent a fénybe,
Fényt vetve villám cikázik.
Bukfencezik a fák között,
Utána fölfelé iramodik.
Nagy mennydörgés mögött,
Az égbe érve ereje múlik.
Völgyet takar most a pára,
Rája eső cseppet hullat.
Homályát viszi a tájra,
Szürkül minden a fény alatt.
Furcsa ez így látványnak,
Itt lenni napsütéses ég alatt.
Alattam felhők úsznak,
Engem ez így csak ámultat.
Most a természet érdekes,
Ott lent vonuló vihart látok.
Itt fent kék az ég napfényes,
Mert a felhők fölött vagyok.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése