Mert jön, az este elalél minden,
Nem lép túl semmi a csenden.
Fárad a világ, fáradnék én is,
Erőt veszek magamon mégis.
Repit a zene, amit hallgatok,
Magamba merengek, dúdolok.
Mert él az, éltet barátok titeket,
Múltból hoz vissza emlékeket.
Itt vagytok ti, száll éled a zene,
Ott van a fiatalságunk benne.
Pörög a dob, szól a gitár,
Ropjuk a táncot mi szíveket tár.
Benne a vágyódás epekedés,
Fiatalságunk a törekvés.
A hitünk a küzdés egymásért,
Életünkért egy álmodott világért.
Aléltat az este, de feldob a zene,
Életünk része ott van benne.
Ott van, pörög le lassan,
De szívünk a dalra még dobban.
Szemünkön átfut a csillanás,
Feléled újra a vágyódás.
Erőt vesz rajtunk, az felpörget,
Hoz barátok titeket, emléket.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése