Magába foglalja a világot agyunk,
Mink róla képet alkothatunk.
Telik benne, mi az életünket éljük,
Utunkon a reményt kövessük.
Így vele együtt éljük az életünket,
Hozzá fűzzük, ne hagyjon ő minket.
Halvány sugár, ami körbe vesz ott,
Fényét adja, vele csillogtat napot.
Betölt napokat, utat mutat nekünk,
Mi világunkba utána haladunk.
Fény után megyünk kísért minket,
Kapunk tőle hisz annyi szépet éltet.
Fénycsóva mi soha ki nem alszik,
Szeretet, boldogság benne lakozik.
Sugarait szórja, feltölt vele minket,
Felcsillanó fénye gardíroz életet.
Világát az agyunk magába foglalja,
Róla képét mindenki maga alkotja.
Benne élünk így tőle remélünk,
Reményt követve miénk döntésünk.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése