Csillaglámpásai kigyúltak az égnek,
Törik a sötétet, benne fénylenek.
Körbe vesz engem, az este elterül,
Zsenge fűszálak között tücsök hegedül.
Elvegyül a csenddel, zenéje száll neki,
Szürkülne a csend, ha nem emelné ki.
Élteti a tücsökzene szép nyári estéjét,
Nem hagyja bágyadni, üdíti a csendjét.
Így nem hozza álmát vár vele kicsikét,
Gondolhassa benne át az ember tettét.
Rendezze fejébe kószáló gondolatát,
Nyugodt lélekkel zárhassa le napját.
Mert ha minden rendben van körülötte,
Igazán szép csak akkor lesz az este.
Árad szét belőle, nyugodtságot hoz át,
Lebegő szelőnek érezni mozdulatát.
Virágillatát hozza, ami betölti az estet,
Utat nyithat benne így már a képzelet.
Tűnődni lehet egy kicsikét még ebbe,
Tücsök zene mellet csillagos éjjelbe.
De mielőtt még jön, elbódít az állom,
Az égiekhez elmondom fohászom.
Megköszönöm, hogy a napot élhettem,
Neki estélyébe egy kicsit felüdültem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése