Nem volt palotám, nem is húzott ág,
Sose tudtam meg mi a gazdagság.
Mint a többiek éltem sorsomat,
Kerestem benne a boldogságomat.
Jött az magától, találkoztam vele,
Megérintett néha neki a szele.
Vitt az engemet veled röptetett,
Így tette az széppé, a múló életet.
Palota helyett te ott voltál nekem,
Boldogság töltötte be az én lelkem.
Gazdagságát nem pénzbe mérték,
Mert azt pénzel, meg nem fizetnék.
Gyerekeink lettek nekik örültünk,
Utána mi már csak ő értük éltünk.
Terelgettük őket, ezt hamar kinövik,
Mennek saját utukon, az életüket élik.
Jöttek aztán már unokáink lettek,
Telnek most már velük a percek.
Az igazi kincs ezt mindet átélni,
Palota nélkül is véghez lehet vinni.
Nem húzott az ág soha engemet,
Az Isten a nehezén mindég segitett.
Nem volt palotám nem is érdekel,
A szép élethez csak boldogság kell.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése