Hej, akkor még voltak telek,
Le mindent hópihék leptek.
Betakarták lefedték a tájat,
Be szánkóba fogták a lovat.
Néha azokat jártatni kellett,
El istállóba töltötték a telet.
Gömbölyödve, jó ki voltak,
Szánkót húztak úgy járódtak.
Ebbe nekünk volt örömünk,
Mert fent a szánkon ültünk.
Csendjét felvertük a télnek,
Szólt hangja a csengettyűnek.
Csendbe siklottunk a havon,
Fogni kellet a hajtószáron.
Mert bizony a lovak mentek,
Tetszett nekik kint lehettek.
Mondom azt így jól elvoltunk,
Néha egy kicsit átfáztunk.
De mindég volt legközelebb,
Meg nem ette a telet az eb.
Jártatni meg csak meg kellett,
Akkor már szánkózni lehetett.
Így töltőtűk télnek el a napját,
Kihasználtuk jól neki a havát.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése