Képeket nézünk szótlanul,
Édes ide a múltunk beül.
Itt az idő csendbe vonul,
Nem pisszen ő tova repül.
Megy, elhalad nesztelen,
Csendben lesütött szemmel.
Csábítva, viszi a végtelen,
Így ő szárnyain röppen el.
Hagyva minket a jelenben,
Hol a múlt halk dala szól.
Hárfán játszik csendesen,
Dala átjön a húrokról.
Ad az élet most díszletet,
Az elénk táruló képekkel.
Vele múlatjuk az időnket,
Az együtt átélt emlékkel.
Képet nézünk, tűnődünk,
Fiatalságunk ott ragadt.
Róla a jövőbe nézünk,
Beszél az vigasz maradt.
Kárpótol a múlt minket,
Az időért mely elrepült.
Képünk fiatalságot éltet,
Ami életünk része volt.
Tükrözi vissza életünket,
Ott az éltette a vágyait.
A megrendíthetetlen hitet,
Mely az időbe vitte álmait.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése