Levett a lábamról a kábulat,
Álltam a csillagos ég alatt.
Ott smaragd voltál édesem,
Énnekem a csillogó ékkövem.
Körbe vett fényed engemet,
Varázsa átjárta a testemet.
Nyugtom nem volt énnekem,
Vágynak szárnyán repültem.
Vitt tehozzád az engemet,
Érezzem mindég a fényedet.
Közelségedbe lehessek,
Szeressek, teveled élhessek.
Mert a fény lelkemre hatott,
Így az egy életre maradt ott.
Parazsat szít egy életen át,
Hozza át a szeretet mámorát.
Lábamról levett a kábulat,
Így vitt a csodába az ámulat.
Serkent a vágy az epekedés,
A pillanat a csók az édeskés.
Smaragd maradtál énnekem,
Tölti fel fényed a lelkem.
Életem tölthetem fényedbe,
Mert ékkő vagy te az életbe.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése