Esik az eső hallik az ablakon,
Ütemesen kopog most azon.
Ébredtem közbe, hallgatom,
Így ér el engemet a hajnalom.
Várnám a fényt nem jön át,
Nem mutatja az ég bíborát.
Most felhő takarja a napot,
Fedi szürkeség a pirkadatot.
Takarja a tájat, érint engemet,
Vágyom az éltető fényeket.
Ami a reggelébe simogató,
Hat az rám, mert oly nyugtató.
Más az mikor a fény játszik,
Hajnalnak bíborába szikrázik.
Tágít pupillát, színeket éltet,
Szebbé teszi az ébredéseket.
Ébredtem közbe hallgatóm,
Esőtől kopog az ablakom.
Húzza szemeim a szürkeség,
Kelni kék, vagy mégse még?
Egy kicsikét még tán pilledek,
Imádkozok hozzátok égiek.
Esőt kósza felhőböl adjatok,
Fényükbe úszónak a hajnalok.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése