Lehet egy játéknak indult,
De közbe a tűz felgyúlt.
Akkor még nem tudhattuk,
Egy életen át lobogtatjuk.
Szeretetnek szikrája szállt,
Szíveinkbe az lángé vált.
Rátelepedett az akaratra,
Hatni nem lehetett arra.
Fénye elvarázsolt minket,
Az éltette a szeretetet.
Életünk tőle lett csudás,
Erőt vett a vágyakozás.
Szárnyra kelt megérintett,
Minket együtt repített.
Éveknek át a napjain,
Életünk lefolyó percein.
Égett a tűz, az fellángolt,
Egy életre összekovácsolt.
Írta a sorsunk a szerepet,
Így játszhattuk át az életet.
Járhattuk neki rögös utjait,
Szurdoknak értük a hídjait.
Összekötött ösvényeket,
Terelt, átélhettük az életet.
Szerző : FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése