Mert ha tőlünk ered a zaj,
Ne legyen a világgal baj.
Terjed az benne a térbe,
Így jut az ember fülébe.
Benne van a nappalokba,
Marcangol néha az agyba.
Hozhat úgyis rossz híreket,
Akár susogósan jöhet.
De hathat is szívbe mehet,
Minket jókedvre derithet.
Mert ha jön a zenével,
Kit érdekel a decibel.
Viszi az embert magával,
Elragad a varázsával.
Belevisz egy szép regébe,
Az életünknek meséjébe.
Átformázza a lényünket,
Leköti a figyelmünket.
Ott vagyunk mi varázsába,
Visz bele minket a transzba.
Vannak zajok mik zavarók,
Dobhártyát hasogatók.
Na de azt is mi csináljuk,
Ilyenkor a csendet vágyuk.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése