Farkassa az ember akaratának,
Ha híve, hogy ártson másnak.
Térbe üvölthet, zaja szétterül,
Foszlik az szét értelmetlenül.
Nem hat fület az nem érinthet,
Uralni nem lehet az életet.
Bárki, ha bárkit is kényszerít,
Azzal össze töri annak a lelkit.
Összetöri mert azt megalázza,
Társa előtt magát lenullázza.
Látni az már nem is akarja,
Akkor sem, ha vele marad búja.
Mert a bánat az nem élteti őt,
Lélekbe viszi az érzést a gyötrőt.
Idő kell ahhoz, hogy ki heverje,
Megalázottságát lassan feledje.
Az ember magának a farkasa,
Csata bárdját maga ellen ássa.
Ha használja, árthat is azzal,
Mert az bosszút szül haraggal.
Maradjon mindenki embernek,
Ártani miért kellene valakinek.
Nincs drágább a boldogságnál,
Mi ér többet a szép mosolynál.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése